A Szegedi Biológiai Központ születése

"Szolgálja ez a kutatóintézet az élet alapvető tudományos problémáinak megismerését, amelytől az emberiség és a mi népünk is sorsának javulását és az élet megszépítését várja...Az itt elért eredmények dicsérjék a kutatók, mérnökök, munkások közös munkáját, eredményét."

/ Az alapkőletétel emlékére, 1968. április 2. /

Az SZBK születését hosszadalmas, körültekintő tervezgetések, olykor heves politikai, tudományszervezési viták előzték meg. A 60-as években abban már minden érdekelt egyetértett: itt az ideje, hogy ez az egy évtizede vajúdó elképzelés valósággá váljék: épüljön föl Magyarországon egy több egységet magába foglaló, nagy, sejt- és molekuláris biológiai kísérletekre hivatott, alapkutatással foglalkozó intézet.

Miután siker koronázta a főképpen Straub F. Brunó akadémikus által hangoztatott törekvést, mely szerint az alaptudományként elismert biológiának ne csak csoportja, hanem önálló osztálya legyen az Akadémián, erőteljes eltérítési kísérletekkel ugyan, de megnyílt az út egy biológiai kutatóintézet létrehozása előtt. Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya vezetőségének első, 1963. évi beszámolójából kiderül, hogy az intézet elhelyezésével kapcsolatban komoly nézeteltérés alakult ki a döntéshozók, a tervezők, valamint a biológiai osztály vezetősége között. A kutatók szerint ugyanis "a szegedi telepítés a biológia fejlesztésének bizonyos lassulását jelentené, mert a jelenlegi helyzetben Budapesten könnyebb lenne a megfelelő vezető kutatókat a biológia fejlesztésére összpontosítani." Ők szívesebben szavaztak volna a hűvösvölgyi helyszínre.

Egy évvel később az osztályelnök, Straub F. Brunó beszámolójában már azt tudatta az osztály tagjaival, hogy "Az országos kultúrpolitika decentralizációs szempontjaival szemben ezeket az ellenvetéseket nem sikerült érvényesítenünk, és így az illetékes hatóságokkal történt végső megegyezés az építendő négy intézet helyéül Szegedet jelölte ki." Az intézmény létrehozásában Straub F. Brunó mellett Szentágothai János és Láng István vállaltak kulcsszerepet.

A Tisza-parti város örömmel fogadta a döntést és tárt karokkal a tudomány új fellegvárát. Építési területként fölajánlotta az újszegedi kertészet ötholdas telkét, amely zöldövezetbe, a gondozott liget szomszédságában, ám mégis főútvonal mentén, központi helyen terült el. Az első tervek szerint a Növényélettani Intézet, a Genetikai Intézet, a Biofizikai Intézet osztályai, valamint a Biokémiai Intézet Budapesten már meglévő fehérjekutató osztálya mellett létesülő nukleinsav, lipoprotein és anyagcsereregulációs osztálya kapott volna itt helyet.

Az alapkőletételre azonban csak 1968. áprilisában, "felszabadulásunk" 23. évfordulóján került sor. Három évre rá azonban, 1971. áprilisában Erdey-Grúz Tibor, az Akadémia elnöke ünnepélyes keretek között fölavatta az első szakaszban fölépült szárnyat. A fél laborépület, a műhely és az energiát biztosító helyiség máris otthont adott mind a négy intézetnek, ahol el is kezdődött a tudományos munka.

Az intézmény teljes elkészültéig azonban még várniuk kellett a kutatóknak. Ez idő alatt Straub F. Brunó főigazgató és munkatársai igyekeztek meghatározni a fő kutatási témákat. Akkori elképzeléseik szerint a bioreguláció kérdése, az életfolyamatok szabályozásának tanulmányozása áll majd az érdeklődés középpontjában. Úgy tervezték, vizsgálják a gének működésének, egyes anyagcsere-folyamatoknak a szabályozását, a szervezet védekező-mechanizmusainak kialakulását, az energia átalakítását a fotoszintézisben, és a fotoszintézis egyes elemeinek kialakulását. Intenzíven kívántak foglalkozni a növényi anyagcserével, különösen a növényi vírusrezisztenciával. Terveik között helyet kaptak a növényi-, a rovar- és az emberi genetika egyes kérdései is.

Az SZBK hivatalos, tulajdonképpen második születésnapja 1973. október 11, az ünnepélyes avatás dátuma. Az intézmény szellemi atyja, az MTA akkori alelnöke, az első főigazgató, a Biokémiai Intézet vezetője Straub F. Brunó akadémikus a többi intézetvezetővel - Alföldi Lajossal (Genetika), Farkas Gáborral, (Növényélettan), Garay Andrással (Biofizika) együtt - fogadta a jókívánságokat. Köztük a tanítómesterét, a hajdani szegedi kutatóét, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertét is. A meghívott vendégek Magyarországon addig párját ritkító, nyugati mércével mérve is impozáns, a kutatómunkát igényesen szolgáló épületegyüttest tekinthettek meg.

Úgy tervezték, hogy 150 kutató dolgozik majd az SZBK-ban, s számoltak még 40-45 vendégkutató jelenlétére. A segédszemélyzet létszámát 350 főben határozták meg. Az SZBK átadásának évében 325 alkalmazottja volt a Központnak, közülük 95-en kutatóként tevékenykedtek.

Az intézmény szervezeti kialakításakor is alkalmazkodni kellett a méretekből fakadó sajátosságokhoz. Ennek megfelelően öt önálló egységet hoztak létre, kezdetben négy tudományos intézetet és a Központi Igazgatást, amelynek feladata a közös ügyek intézése, illetve a kutatómunka minden irányú segítése. A kutatóintézetek igazgatói a kutatás fő irányvonaláért és színvonaláért felelősek. Egyikük - intézetvezetői feladatai ellátása mellett - az SZBK főigazgatói tisztét is betölti. A menedzser igazgatói teendőket a központi igazgatás vezetője végzi, aki egyben a főigazgató helyettese is, tudományon kívüli témákban. Az SZBK egészét érintő kérdéseket a főigazgató elnökletével az Igazgató Tanács hivatott megtárgyalni. A szükséges anyagokat az intézetek képviselőiből álló szakbizottságok készítik elő.

Természetes, hogy az intézmény eddigi történetére rányomják kézjegyüket a mindenkori főigazgatók. Az alapító főigazgató, Straub F. Brunó (1970-1977) elévülhetetlen érdemeket szerzett az SZBK arculatának kialakításában. Az a szándéka, hogy egy központban több tudományos területet művelő kutatók egymást kölcsönösen segítve munkálkodjanak, az idő próbáját is kiállva, helyesnek bizonyult. Érdeme, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén sikerült megszereznie 1973 és '77 között az SZBK-beli munka elkezdéséhez nélkülözhetetlen 1 millió 255 ezer dollár UNESCO-UNDP- támogatást, amely alapvetően három nagy célt szolgált. Ebből lehetett fedezni az intézetbe tanácsadóként érkező nemzetközi szaktekintélyek költségeit. Ennek köszönhető, hogy fiatal magyar kutatók összesen 35 évnyi külföldi tanulmányút lehetőségében részesültek. Ez a támogatás biztosította azt is, hogy az SZBK-ban nyugat-európai szintű műszerparkot tudtak létrehozni. Straub F. Brunó érdeme, hogy az akkori magyar társadalom minden konzerváló törekvésével szemben keresztül vitte, hogy a fiatal kutatók határozott idejű szerződéssel kerüljenek az SZBK-hoz, s hogy szembesüljenek a rendszeres megmérettetéssel. Ugyanakkor arra is adott lehetőséget, hogy a fiatal kutató, ha úgy kívánta, ott hagyhatta főnökét, és másikat kereshetett az intézmény falai között. Ha a jelenlegi pályázati rendszer ezt ma már nehezíti is, a straubi szellem mindmáig él és hat az intézményben.

Vissza az oldal tetejére